Soroksár, Budapest XXIII. kerülete, a Duna bal partján a pesti oldal legdélibb közigazgatási egysége. Északon a XX. kerülettel, Pesterzsébettel, keleten a XVIII. kerülettel, Pestszentlorinccel és Pestszentimrével. Délkeleten Gyál községgel, délen Alsónémedivel és Dunaharasztival határos. Nyugaton a Csepel-szigettol a Ráckevei-Dunaág választja el. Sík terület, a Balti-tenger feletti magassága 99-110 m között van. A talaj folyóvizi homokból és az ártérrol kifújt finom hullóporból keletkezett lösziszap. Éghajlata mérsékelten meleg-száraz, évi átlagos homérséklete 10,2oC. Az uralkodó széljárás északnyugati.

Az 1938. évi nagy árvíz vízborította területei nagyjából a Duna 10 000 év elotti medrével és folyásával azonosíthatók. Ebben az idoben melegebb lett az éghajlat, több csapadék hullott, megszünt a löszképzodés, a fagy okozta aprózódás, a felszín alakításában a Duna és az északnyugati szél a legfontosabb tényezo. A legkülönbözobb sorrendben elhelyezkedo homokformák között levo buckákkal tagolt laposok a szabályozásig a dunai árvizek levezetoi maradtak. A rossz lefolyású nedves rétegek ásásával szüntették meg, ilyen pl.a Nagymocsár-árok, Nagy Lecsapoló-árok (Gyáli-patak) Vecsés, Gyál és Soroksár között.
A csatornázás és szabályozás a pesti síkság természetes növény –és állatvilágát alapvetoen nem változtatta meg. A soroksári Péterimajorban található botanikus kert különleges növénygyujteményével, valamint a soroksári-ráckevei Duna-ágon található úszólápok különleges jelentoséguek.

A kerület városrészei
Újtelep. Az 1920-as években a pesterzsébeti Vörösmarty utca végén, az új temeto környékén egy új városrész kezd kialakulni Lóállás dulo, Újtelep néven. 1928-ra kb. 100 ház épült fel ezen a területen. Éveken át folyt a vita Pesterzsébet és Soroksár között a terület hovatartozásamiatt.

A soroksáriak átengedték volna Erzsébetnek Újtelep 89 holdját, de ezért cserébe más földterületeket kértek. A vita végül lezárult, Soroksár községhez csatolták Újtelepet. Amikor 1934-ben kilakoltatták a pesterzsébeti Hangya-telep szegényeit, közülük többen itt telepedtek meg.

Az eloljáróság az ide települtek által engedély nélkül felépített „lakóhelyeket” bontásra ítélte, de a foszolgabíró nem merte felvállalni azt, s az általa írt jelentés – melyben a Hangya-telep szegényei által valóban engedélyek nélkül felhúzott lakóhelyek megmentésért küzdött – eredményeként elálltak a bontástól.

Millenniumtelep: A fováros és a környéke iparának jelentos fejlodése hatására újabb és újabb területet parcelláztak a századfordulón. A Millenniumtelep nevében is viseli a parcellázás idejét. A fováros és a környezo települések, így Soroksár is, a honalapítás 1000 éves évfordulójára készülve, új épületekkel, új negyedekkel gazdagodott. Erre az idore tervezték e terület felosztását is, de a telep kialakulása az 1910-es években kezdodött meg. Azt, hogy mennyire dönto volt a gyors megközelítés az új telep kialakítása szempontjából, bizonyítja a Millennium Telepíto Rt hirdetése: „Egyetlen alkalom Budapest környékén telket szeretni, a fovárostól 24 percre, a Soroksári úti HÉV vonala mentén.” A terület 150-200 négyszögöles parcellákra osztották, és ölenként 6-12 koronáért árusították. 10 éves részletre adták, s a vételár 10%-át kellett elore kifizetni. Foleg alkalmazottak, nyugdíjasok vásárolták meg ezeket a telkeket, s a 20-as évekre a településrész megközelítoleg elnyerte mai formáját.

A hivatalosan elfogadott soroksári városrészek között Soroksár-újtelep és a Millenniumtelep szerepel. A lakosság körében ismertek, és használtak még a következo elnevezések: Apostol-hegy, Bólyai –lakótelep, Duna-hegy, Juhász-hegy, Molnársziget, Ócsaihegy, Orbánhegy, Peres-hegy, Péterimajor, Vargatelep, Wesselényitelep, Zsellérdulo, Szentlorinci úti lakótelep.

Az 1920-as évek végén sor került még a községben néhány terület parcellázására. 1927-ben Hetsch Ödön ügyvéd birtokrészét, az u.n. Halastó részletet parcellázták fel házhelyeknek, ez az ún. Hetschtelep.

Történelem
A Duna mindkét oldalán már évezredekkel ezelott kialakult az emberi településre alkalmas környezet (kellemes éghajlat, megfelelo mennyiségu csapadék, a víz közelsége, muvelésre alkalmas környezet (kellemes éghajlat, megfelelo mennyiségu csapadék, a víz közelsége, muvelésre alkalmas termoföld s nem utolsó sorban, így a pesti síkságon is a korai régészeti kultúráktól napjainkig kontinuitást találunk.

A Duna bal partján eloször a neolitinum embere telepedett meg.

Soroksáron az elso megtelepült lakosság a magyarországi kora bronzkori kultúrák egyik legsajátságosabb csoportja, a harang alakú edények kultúrájának népessége volt. A kultúra névadó kerámiája finom technikájú, vöröses agyagból készült. A kora bronzkori kultúránál jóval gazdagabb emlékanyagot. Urnatemetok egész sorát hagyta hátra a középso bronzkori kultúránál jóval gazdagabb emlékagyagot, urnatemetok egész sorát hagyta hátra a középso bronzkori „vatyai” kultúra. A soroksári határban 1881-ben a zimonyi vasútvonal építésekor találtak urnatemetot. A leletek között fedett urnát, tojás alakú, tölcséres szájú, kétfülu urnát bögréket találunk.1882-ben újabb sírokat tártak fel, majd a 30-as években még néhány sír lelteit gyujtötték egybe.

Az i. e. I. évszázadból egy késo vaskori telep szórványleleteit gyujtötték össze a Gyáli-patak partján, a Kertészeti és Szolészeti Foiskola tangazdasága területén, ahol a megtalált tál töredéke adott lehetoségu, határmenti erod maradványaira bukkantak. A rómaiak idején, a mai Soroksár területén, a Dunaharaszti és Soroksár közötti mezsgyehatáron egy stratégiai jelentoségu, határmenti erod maradványaira bukkantak. A Duna jobb partján Téténynél, a Csepel-sziget túlsó felén álló Campora erodítéssel együtt védte a Pannónia felé vezeto dunai átkelohelyet. A római birodalom megszunte után a népvándorlás évszázadai következtek. Jelentosebb leletanyag az avarok korából maradt.

A honfoglaló magyarok valamelyik törzse nagy valószínuséggel a Csepel-szigeten alakította ki központi szálláshelyét. A feltárt sírok gazdag leletanyagai jelzik az itt eltemetettek vezeto-és középréteghez való tartozását. Egy, a Soroksár déli határához közel eso település, Taksony elnevezése is bizonyítani látszik azt a tényt, hogy a honfoglalás idején Soroksáron is szállást vettek a bevándorló magyarok. Az Ócsai úton egyszeru mellékletu, magányos férfi sírjából lócsontok, lószerszámok kerültek elo. A mai Grassalkovich út mentén feltárt sírok leletei közül említésre méltó a 3 fenyomintás íjmerevíto csontlemez, 5 nyílhegy, tegezvasalások, 3 szálból font nyakperec. A Gyáli-patak déli oldalán levo magas dombok szélfújásos oldalán Árpád-kori edénytöredék egyértelmuen bizonyítja a honfoglalás idejébol való származást, mivel ez a korszak jellegzetes edénye volt. A régészeti feltárások során építmény alapfalait, valamint felmeno falakat alkotó kváderköveket találtak. A kör alakú alapfalak templom alaprajzát mutatják.

A Haraszti út és a Duna közötti területen, Szentdienes középkori falu nyomait tárták fel. A leletmentés során 8 csontvázat, valamint Árpád-kori és késo középkori falu nyomait, cserepeket, paticsot, állatcsontokat gyujtöttek össze. A Szentdienes elnevezés minden középkori térképen szerepel.

Okleveles emlékeink 1067-ben említik eloször a falut, mégpedig az Aba nemzetségbeli Péter comesnek, a százdi monostornak adott egyik adománylevelében „Swrwk”néven.
A mai településsel való azonosságot alátámasztja az a körülmény, hogy ugyanott olvasható, mint a szomszédos helységekrol, Gubacsrdól, Nyiregrol, Szalda nevu birtokrészekrol, melyek ma is szomszédai Soroksárnak. Anoymus, Magyarország név szerint nem ismert történetírója, a legnagyobb valószínség szerint a csepeli kis Duna-ágat nevezi „Surcusar”-nak. Nem világos, hogy valójában mit értett „Surcusar” alatt. A fogalom megfejtésén történészek, nyelvészek dolgoztak, de eltéro eredményre jutottak. Pais Dezso úgy véli, a „Surcusar”szó elso része azt jelenti, hogy „sark” vagy „sarok”, azaz kanyarulat. Az utolsó szótag, tehát a „sar” jelenthet folyómocsarat vagy mocsaras folyót. A XIII. századi tatárjárás idején a település elpusztult, mivel ezen a környéken heves harcok tomboltak. A kalocsai érsek felszabadító csapatait is a gubacsi mocsaraknál csalták torbe a tatárok, és semmisítették meg.

1390-ben találkozunk ismét a falu nevével, amikor a helység nevét viselo Soroksári család kezén van. Családi örökség, majd pedig egyezség folytán, 1429 körül az Adonyiak birtokába került.

1431-ben Soroksár már pusztaként szerepel, így szerzi meg ekkor, a Harasztiban lakó Uras Gergely. A század közepén Gubacs tartozékaként hallunk róla, így szerezték meg egyik részét a Rozgonyiak, 1748-ban ugyanis a másik részét (Soroksárpusztát) a pesti domonkosok kapták meg Bessenyei Mihály végrendeletébol és Kenderesi Balázs adományából.

1478-ban Haraszti Ferenc, a legendás híru szörényi bán kapta csere útján az Adonyiak részét, A Haraszti család már a szomszédos helységek – Haraszti, Szentdienes és Kerekegyháza – felett is rendelkezett. (A fent említett Kerekegyháza helység nem azonos a Kecskemét melletti Kerekegyházzal.) a Soroksáry család leszármazottai a mai Solt járásban megalapították Jakabháza helységet, amely idolegesen Soroksár nevét is viselte, ami az idok folyamán összecserélésekhez vezetett.

A Duna jobb parti településein a XIV. század végén, a XV. Század elején szintén kimutatható a pusztásodás ténye. A falvak jobbágyai szoloket telepítettek szántóföldjeik helyére, ezeket pedig eladták a városi polgároknak. (A szolo ugyanis nem tartozott a jobbágy telki állományhoz, így muvelojének nagyobb szabadságot adottJA parasztok ezután elhagyták a földet, s beköltözve – így igyekeztek megszabadulni a földesúri hatalomtól. A Duna bal partján, Soroksáron is – szolok nélkül – hasonló folyamat zajlott le, csak irtt Pest kereskedelmi, piaci lehetoségei, közelsége játszotta a dönto szerepet.
A falvak egy részének pusztulása nyomán a lakosság kisebb része a városokba költözött, a nagyobb rész pedig vagy ott maradt, vagy a két mérföldes körzeten kívüli falvak népességét növelte. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy a jobbágyok anyagi helyzete javult volna, mert a puszták földjei nem a szántóföldi területet növelték, hanem azt a földesurak, üzletelo városi polgárok s néhány nagygazda hasznosította dönto részben, állattenyésztés céljára.
Mint ismerjük, kerületünk területe, illetve a gubacsi csata eseményei szorosan kapcsolódnak a parasztháború eseményeihez.

Bakócz Tamás esztergomi érsek pápai bullával keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, melynek vezéréül Dózsa György végvári vitézt jelölte ki. Dózsa György serege Pest déli külvárosába, illetve a Pest és Gubacs közötti mezon szállt meg. Pest és Buda szegény polgárai közül sokan csatlakoztak Dózsához. Amikor a fourak megijedtek a parasztok tömegétol és fel akarták oszlatni a sereget, Dózsa május 15-én az urak ellen fordult. A parasztsereg zöme elvonult Pest alól, de Dózsa a gubacsi mezon hagyott egy tekintélyes csapatot az elozo megfigyelésére. A gubacsi és környékbéli parasztok fo sérelmeik miatt is (súlyos adó, igazságtalan vámok, hajóvámok) feltehetoen csatlakoztak a sereghez, amelyet a királyi csapatok – Bornemissza János budai várnagy vezetésével – szétvertek. A csata elvesztése és az azt követo kegyetlen megtorlás a környezo települések fejlodését is megtörte.

A költözködési jog, 1514-ben törvényben kimondott eltörlése, nem tette lehetové, hogy az elmenekültek, meghaltak helyett újabb beköltözok jöjjenek. Rövidesen újabb pusztulás következett. A mohácsi csata után 1526-ban a török sereg feljött Budára, és itt mindent elpusztított. Míg a városok újra tudták építeni a házakat, a környezo falvaknak ez már csak kis részben sikerült. Pesttol délre csak romos templomokról emlékeznek meg a források és csak Soroksárnak – amely 1506-ban már ismét népes falu volt – sikerült a török hódoltság után benépesülnie. A török uralom 145 éve alatt e területen nem volt lakott település.
Soroksár betelepítése. A minden fejlodést egy ideig megállító török megszállás és háborúk végzetesen hatottak Soroksár életére. A súlyos adóterhek, a mind surubben portyázó csapatok a népességet arra kényszerítették, hogy békésebb vidékre meneküljön, minden vagyonát otthagyva prédául . A törökök saját törvényeik szerint osztották szét a birtokot. Hosszú ideig nem hallunk ezután Soroksárról. 1635körül, puszta jellege mellett a Röthy család birtokában találjuk Gubacs-, Szentlorincpusztákkal együtt. Családi kapcsolat révén 1667-ben Vattay Pál birtokába jutott Soroksár, Gubacs,-Szentlorinc,-Péteri,-és Csömörpusztákkal együtt, mint összefüggo birtoktest. A Vattay család erre a birtokára a kor szokása szerint királyi adománylevelet is kapott, vagyis birtoklás jogosságának elismerését. A Vattay család akkori fejének, Vattay Jánosnak Lipót királyhoz intézett folyamodása – melyet a birtokban való megerosítés céljából intézett a felséghez – Soroksár-pusztát a hozzátartozó részekkel kifejezetten atyja szerzeményének tünteti fel. A folyamodványban leírja, hogy eddigi nagy bitokaira vonatkozó birtokjogi oklevelei, Fülek várának 1662. évi váratlan török ostroma alatt pusztultak el. Egyidejuleg a Röthy család tagjai, Zsuzsanna és Kis Ferenc is igényjogosultságot jelentett be, Soroksárra nézve.
A birtokviszonyok tisztázásra hozták létre a „Neoacquistica Comissio”-t (Újszerzeményi Bizottság), melynek vezetését 1727-ben, az akkori királyi kamarai tanácsos, I. Grassalkovich Antal vette át. 1723-ban I Grassalkovich Antal királyi jogügyi igazgató, a gödölloi uradalom birtokosa, a Vattay családtól Pereg, Imrefa, Szentkirály, Aporka és Bialpusztákat kapta. (Az egészet 10000 forintra értékelve, melyhez még 1600 forintért a gubacsi szigetet is megvette.)

A Grassalkovich család horvát származású, a törökök által el nem foglalt Felvidéken élt, szerény viszonyok között. I. Grassalkovich Antal édesapja elszegényedett kisnemes, aki nehezen tudta fedezni fia taníttatását. 1693. március 6-án a mai Szlovákiához tartozó, Nyitra megyei Ürményben született. A pozsonyi ferencesek viselték gondját a tehetséges és szorgalmas ifjúnak, aki két agyagedénnyel jelent meg naponta a kolostor bejárata elott, hogy meleg ennivalóhoz jusson. Iskolatársai néhanapján „koldusdiák”-nak nevezték. Tanulmányai befejeztével Grassalkovich ügyvédként Pesten telepedett le. Kituno jogi ismereteivel hívta fel magára a figyelmet, és 1717-ben udvari kamarai ügyvéd lett. Politikai karrierje 26 éves korában indult el, amikor IV. Károly udvari kamarai tanácsossá nevezte ki. E tisztségében szerzett érdemeiért bárói címet kapott, és kinevezték a pozsonyi magyar udvari kamara elnökévé. Mária Terézia bizalmasa lett, és 1743-ban a grófi rendbe emelték. Kinevezték az Újszerzemény Bizottság elnökének. Feladata volt, hogy a török uralom után ellenorizze a birtokviszonyok és birtokjogok helyességét. Egymás után tett szert birtokokra a töröktol felszabadított területeken. Birtokai a Duna bal partján – Pest városa körül kb. 40 km-es sugarú körben – 135000 katasztrális holdon térültek el. Nem egészen negyedszázaddal késobb 22 helységet, 21 pusztát mondhatott magáénak. Grassalkovich volt Baja, Bácsbokod, Gara és Vaskút földesura is. A hatalmas birtok megszerzésében nemcsak tehetsége és rátermettsége, hanem feleségeinek hozománya (kétszer özvegyült meg), valamint az a merészsége játszott óriási szerepet, hogy hitelbol fektetett be. Grassalkovich kiváló gazdasági szakérto lévén, birtokai korszerusítéséhez fogott. A legnagyobb problémát az emberek hiánya okozta.

A felszabadító háborúk után az ország szomorú helyzetben volt, mindenfelé elpusztult falvak, nagy pusztaság lehangoló látványa fogadta a látogatót. Belso telepesek hiányában idegen földrol, foleg németek behozásával igyekeztek az emberhiányt pótolni. Elsosorban mezogazdasági munkáskezekre volt szükség. A németoszági nagy népfelesleg, a vállalkozó készség, a würtenbergi-rajnai-saarvidéki területekrol nagyobb kivándorlásra kész tömegeket mozdított meg. A bevándorlók nem egy faluból származtak, hanem Németország déli részének minden vidékérol. Grassalkovich ügynökei toboroztak a Rajna vidékén, Trier püspökségben és Elzászban. Az ügynökök között találjuk a soroksári Johann Jakob Forster gazdát is. S betelepítés az 1720-asévekben kezdodött el, s csak nagyon lassan emelkedett a telepesek száma. Az 1728-as országos összeírás során Soroksáron nem történt népszámlálás, ugyanis nem érték el a felméréshez szükséges alsó határt, amely 20 családnál volt meghatározva. Növekedést eloször 1737-tol 1742-ig lehet elkönyvelni.
Grassalkovich telepítési szerzodést kötött a már Soroksáron lakó Forster János Jakab gazdával, akinek teljhatalmat adott a betelepítésre vonatkozóan. Grassalkovich Soroksárt piaccá akarta tenni, s igyekezett különféle kedvezményeket adni. 1741-ben Soroksár területéhez kapcsolta Kerekegyháza és Szentdienes-pusztákat és a betelepülo németeknek hat évre megyei, egy esztendore földesúri adómentességet ígért, s ennek utána további elonyös feltételeket: évi tizenkét nap robotkötelezettséget, jobbágyoknak évi 10, zselléreknek 2,30 forint évi cenzus fizetését.

Ezek után Soroksár lakosságának száma rohamosan növekedett, mint azt az 1744. évi összeírás is bizonyítja. A lakosság számának jelentos növekedésével együtt járt, hogy a születések száma is többszörösére emelkedett.

A költözködés díját a földesúr viselte, s az érkezoknek 3 évi adómentességet biztosított. A lakosság alázatos kérelmére 1743-van a katolikus vallású foúr lelkészséget alapított, a lelkészi teendoket az o javadalmát élvezo besnyoi ferences atyák látták el. Az elso egyházi látogatás alkalmával – 1744. június 7-én –827 fot, valamint 176 házat számláltak meg. A szorgalmas, kereskedelmi érzékkel megáldott nép a Pest felé vezeto út mentén építette fel házait. A különbözo helyrol való származás hosszú idore elkülönítette a lakosságot egymástól. A frank eredetuek inkább mezogazdasággal, a svábok ipari munkával foglalkoztak. Hosszú idon át nem is házasodtak össze, külön utcákban is laktak. Grassalkovich kijárta Mária Teréziánál, hogy a helység vásártartási jogot kapjon. Így 1759. szeptember 1-jén Soroksár megkapta a vásártartási jogot, valamint az ezzel járó mezovárosi címet.

A templom 1758 és 1761 között épült. Elso iskoláját 1763-ban szintén a földesúr alapította. 1768-ban Mária Terézia úrbéri pátensében egységesen, pontosan és országosan rendezte a földesurak és alattvalóik jogait és kötelességeit. Közvetlenül a néphez fordult „Kilencpontos megkérdezés”ével Soroksáron 1768. február 23-án jegyzokönyvezték a lakosok anyanyelvén a kolencpontos megkérdezést. 1769. szeptember 19-én a falubírót és az esküdteket ülésre hívták össze. Itt vált okmányszeruen ismertté, hogy végbement a Soroksárt határoló Kerekegyháza és Szentdienes puszta Soroksár mezováros határába való bekebelezése. Az úrbéri szerzodést 1770. április 5-én tették közzé, melynek robotot illeto részét, évi 52 nap igás robotot, a parasztok nem fogadták kitöro örömmel.
Soroksár lakosságának folytonos növekedése jelentos korlátokat állított a késobb letelepülok kibontakozási lehetoségei elé, a mezogazdaságban és az iparban egyaránt. A szabad jobbágysorba való felemelkedésre csekély kilátás mutatkozott, s így az elvándorlásra kész soroksáriak új otthont kerestek a Grassakovich-uradalom más településein, Vecsésen, Hartyánon, Katymáron és Regoczén. Az 1828-as országos összeíráskor 3518 lakást regisztráltak. 1831-ben hatalmas kolerajárvány lépett fel. Az 1848-49-es szabadságharc alatt a német ajkú, de magyar érzelmu soroksári lakosság szép tanújelét adta magyar hazája iránti huségének. A Hatvan-Pécel környéki csatában 130-an vettek részt. 1848. május 1-jén hatalmas tuzvész pusztított, amelyben 178 ház, a templom, a plébánia és az iskolaépület vált a tuz martalékává. 1853-ban – újabb tuzvész alkalmával – érte hatalmas kár Soroksárt.

A Grassalkovich család kihalta után báró Sina Ignác, a híres bécsi pézember vette meg a gödölloi uradalommal együtt Soroksárt is. Sina Simon, mint örökös, a belga Banque de Credit Fonciere et Industrielle-nek adta le, melybol nagyobb birtoktestet parcellázott.
A jobbágyfelszabadítás a soroksáriak számára is meghozta a szabad földtulajdont és a földesúri joghatóság eltörlését, megnyitotta a gazdasági, társadalmi felemelkedés útját. Ez az út azonban nem volt könnyu, hosszú harcot kellett még folytatniuk a Sina bárókkal azért, hogy az addig ténylegesen birtokolt földjeiken szabadon gazdálkodjanak. A soroksáriak 1851 és 1865 között a földesúrral, Sina bárókkal hosszú perbe bonyolódtak. A hiányosan megmaradt periratok szerint az elso problémás kérdés a borkimérés körül alakult ki, tudniillik az 1848. évi jobbágyfelszabadítás, majd annak újraszabályozása is fenntartotta a földesúr italmérési-kocsmálási jogát. A mezovárosiak folyamodványukban az eddigi négy kimérés mellett, még négy kocsma létesítésének engedélyét kérik. A földesúr azonban nem fogadta el ezt és idonyerés céljából a kérdést a késobb felállítandó úrbéri bíróságok elé kívánta utalni Mindebbol világosan látható, hogy a földesúr a paraszti borárusítás versenyét kívánta korlátozni, illetve a földesúri borkimérés szabadságát kiterjeszteni.
Ez a per évekig elhúzódott, míg 1860 decemberében az ócsai szolgabíróság olyan határozatot hozott, hogy a mezováros újabb négy borkimérést nyithat. Az uraság és a mezováros között komoly küzdelem volt a kender-és káposztaföldek szabad tulajdonba vételéért is.

1853 áprilisában Sina báró követeli a káposztás és kenderföldek után, az 1848-ig teljesített pénzjáradék további fizetését a kamatokkal együtt. A földesúr azzal érvel, hogy ezek a földek külön szerzodéssel lettek bérbeadva, tehát nem úrbéri természetuek, az urbárium valójában nem tért ki ezekre a kérdésekre. A fotörvényszék ítélete kizárta ugyan a kérdéses földek úrbéri természetét, de nem ismerte el a földek majorsági jellegét sem, s a parasztok részére megváltást írt elo. 1857-tol újabb bonyodalmak jelentkeztek a legelo- elkülönítés és a tagosítás kérdésében. A soroksáriak a ténylegesen birtokolt belso és külso földeket és a legelot a maguk számára akarták fenntartani azon a címen, hogy azt uraságnak nincs leheltetési joga. Az 1858-as ítéletben az úrbéri törvényszék nem látta indokoltnak a helység érveit, és helyt adott a rendezés megindításának. A másodbírósági ítélet is az uraság javára döntött, a sokéves vita és per során a mezovárosiak nem tudták megakadályoznia földesurat a birtokrendezési munkálatok megindításában. Soroksár mezováros úrbéresei végül is megtartották földjeiket, de nem ingyen, jelentos megváltási összeget kellett fizetniük az uradalomnak.

Soroksár mezovárosból nagyközség 1871-ben Soroksár anyaközségbol kiválik Kispest, 1877-ben Szentlorinc. 1872-ben Soroksár nagyközségi rangra emelkedik. Ugyanebben az esztendoben megalakul a Soroksár-Haraszti-Taksony Takarékpénztár Rt. A lakosság 17,9%-a beszél ez ido tájt magyarul. 1882-ben teherpályaudvart létesítettek Soroksáron, mivel megnyílt a Budapest-Kelebia vasútvonal.

1887-ben megindult a gozmozdony vontatta elso helyiérdeku vasút Budapest-Soroksár-Dunaharaszti között. A millennium évében elkészült az új városháza s öt évvel késobb kigyulladt a villanyfény, mely a XX. század gazdasági és társadalmi fejlodéséhez óriási mértékben hozzájárult. Budapest fováros életében, fejlodésében meghatározó idopont a honalapítás 1000 éves évfordulója. Ahogy a város arculata, fejlodésének irányvonala dönto változásokon ment keresztül, úgy logikusan következik az a hatás, amit a Budapest környéki települések irányába kifejtett. Ez Soroksár történetében is nyomon követheto. A fováros, a környék ipara gyors fejlodésének hatására újabb és újabb területek kerülnek parcellázásra. Soroksáron megkezdodik a Millenniumtelep kialakulása. A község utcái rendezettek, tiszták voltak. 1890-ben valamennyi soroksári utca magyar elnevezést kapott. 1909-ben új, kétemeletes iskola épült a Grassalkovich úton. Még ugyanebben az évben megjelent a „Soroksári Hírlap” c. hetilap elso száma.
1911-ben megalakult a „Soroksári Atletika Club” futballegyesület.

Az elso világháborúban 267 soroksári esett el a harcmezokön. Emlékükre 1927. október 30-án emlékmuvet állítottak a régi piactéren (ma Hosök tere). Az emlékmu talapzatán a következo felirat áll az elesettek névsorával: „Soroksár község polgárai 200 éves itt élésük, s a magyar nemzettel való tökéletes egybeforrásuk örök jeleként hos fiaiknak, akik a dicsoség mezején a magyar hazáért áldozták életüket” Az elso világháború befejezésének évében megalakult a Soroksári Gazdakör. A két világháború közti idoben a világot sújtó gazdasági válság Soroksáron is érzodött. A második világháború összes megpróbáltatása és szenvedése mély nyomot hagyott a község életében. Stratégiai okokból 1944 novemberében kiürítették a községet.

Kitelepítések. A front átvonulása után megdöbbento kép fogadta a visszaszállingózó embereket. Keseru idoszak következett. 1945-ben megkezdodött a munkaképes nok és férfiak deportálása a Szovjetúnióba. Az elhurcoltak többsége éveket töltött el embertelen körülmények között, az úgynevezett munkatáborokban. 1945 májusában Soroksár német származású lakosai ellen indult hadjárat. A dráma következo felvonása 1946. május 2-án kezdodött. 12 nap alatt több, mint 5000 soroksári svábot vagoníroztak be a soroksári pályaudvaron, s 5 szerelvénnyel indították útnak Németország felé kollektív bunösséget vádolva.

A kitelepítési listára kerültek házaikat, földjeiket, jószágaikat, vagyonukat hátrahagyva, a legszükségesebb személyes dolgaikkal – 50 kg/fo – érkeztek német földre. A megpróbáltatások sorozata – szinte az emberi turoképesség határát elérve – várt a soroksáriakra is, befogadóikkal együtt. 230 németországi település fogadta be a kitelepítetteket. Az óhazával hosszú ideig megszunt mindenféle kapcsolat. Az 1960-asévek vége felé látogattak eloször Soroksárra a falu szülöttei. Ez a kapcsolat késobb nemcsak az egyes családok között, hanem az élet különbözo területein is megjelent.

Kultúrcsoportok – tánckarok, énekkarok – civil szervezetek, egyházak, oktatási intézmények kerestek és találtak testvérintézményeket Németországban. 1996. május 2-án Soroksár Önkormányzata a kitelepítés 50 évvel ezelotti eseményeire emlékezve, emléktáblát helyezett el a soroksári MÁV állomás épületének falán. Ezen a napon indult el az elso szerelvény magyar zászlóval, a mozdony elején a számuzöttekkel.

Soroksár nagyközségbol Budapest XX. kerülete 1950. január 1-jén Pesterzsébet megyei jogú város és Soroksár nagyközség, Budapest XX. kerületeként kezdte meg közös életét a fovárosban. A közös kerület Soroksárra eso részén, 1951-ben pedig a Dugattyúgyurugyár építése indult meg. 1956. január 12-én súlyos földrengés rázta meg a falut. Lakóházak sérültek meg, s a templom mennyezete is beomlott. Kora tavasszal jeges ár pusztított. Soroksár Dunához közel eso részeit elöntötte a víz.

Az 1956-os forradalom a budapesti diákoknak az egyetekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen, november 11-én. A forradalom soroksári eseményeinek részletes feltárása várat még magára, Eörsi László történész – még publikálatlan – kutatásai szerint az ellenállás a következő soroksári helyszíneken zajlott: a 47. sz. Rendőrőrsnél, a Templom téren, ahova a Pestszentlőrinci Légvédelmi Tüzérezred katonáit vezényelték, és a Soroksári Gazdakörnél a Szitás utcában.

A Juta-domb térségében 1956. november 4-én Maléter Pál utasítására az Esztergomi Tüzérezred katonái lezárták a Soroksári utat, hogy az esetleges katonai mozgások ne zavarják a Tökölön folytatott tárgyalásokat. Maléter Pált és a magyar katonai küldöttséget azonban a szovjetek letartóztatták és a szovjet katonai konvoj az ávósok kíséretében elindult velük Soroksár irányába. Amikor az ávósok észrevették az esztergomi tüzéreket, tüzet nyitottak rájuk. A magyar honvédek viszonozták a tüzet. Dél körül többen elmentek, lövegeik Soroksáron a Templom térre és Kőbányára kerültek. Az itt maradók november 5-ig kitartottak. A tönténtek miatt Maléter Pált és társait délután helikopterrel vitték Tökölről Mátyásföldre.

November 5-7. között a felkelők még további támadásokat intéztek a Soroksáron átvonuló szovjet csapatok ellen, de ezek már nem hasonlítottak a Juta dombi csatához.

A forradalom után, az egyébként stratégiailag fontos helyen található Juta-dombot eltüntették, nehogy a hősies magyar ellenállásra emlékeztessen. Ma már azonban emlékmű őrzi az 56-os Szabadságharc és forradalom katonáinak hősiességét.

A két kerületrész (Soroksár és Pesterzsébet) társadalmilag, gazdaságilag különbözo település volt. A közös vezetés elképzelései, tervei elsosorban Pesterzsébetnek kedveztek, a gazdasági fejlodés, az infrastruktúrális ellátottság, a kereskedelem mutatóinak növekedése csekély mértéku, messze elmarad a többi kerülettol. Az oktatás, a kultúra területén a jól muködo intézmények is vagy a beolvadás, vagy a megszüntetés áldozatává lettek.

Az önálló XXIII. kerület A két kerületrész „házassága „ több, mint 40 esztendon át tartott. Lelkes lokálpatrióták csatlakoztak a Polgári Szövetség Soroksárért Egyesülethez, akik felvállalták kemény és hosszan tartó harcot Soroksár önállóságáért. 1992. szeptember 27-én sikeres népszavazást tartottak, ahol a soroksári polgárok szavazataikkal, az újra önálló Soroksár mellett álltak ki.

Soroksár önálló kerület

Az 1994. december 11-én tartott helyhatósági választásokkal megalakult Soroksár képviselo-testülete, mely már a fováros új, XXIII. kerületéért dolgozik. Több mint 4000Ha  területtel a főváros második legnagyobb kerülete, a 22.000 körüli lélekszámával mégis a legkisebb népességszámú települése. A XX. kerülettel történő leváláskor a kerület csatornázottsága és szilárd útburkolattal való ellátottsága nagy lemaradásokkal küzdött. Napjainkra azonban elmondható, hogy 70%-os lefedettségű a szennyvíz, 20%-os a csapadékvíz ellátottság, 75,4% a szilárd burkolattal rendelkező utak száma, több kilométer új járda került megépítésre. Az önállóság kivívása óta közel 10 milliárd forintot fordított az Önkormányzat mélyépítési beruházásokra. A meglévő közterek szépültek, az uniós előírásoknak megfelelő játékokat kaptak, de emellett több új köz- és játszópark is épült. Öt általános iskolát működtet az Önkormányzat, melyek mindegyikét felújította, bővítette az elmúlt évek során. Az óvodák és a bölcsőde megszépülve várja, hogy a gyerekek minden igényt kielégítő körülmények között tölthessék napjaikat. A Táncsics Mihály Művelődési Ház kibővítve, felújítva várja a szórakozni és kikapcsolódni vágyókat. Az oktatási és kulturális tevékenységet folytató intézmények felújítására, bővítésére az Önkormányzat közel 3,6 milliárd forintot fordított az elmúlt másfél évtized alatt.

A kerület vezetése mindent elkövetett annak érdekében, hogy Soroksár gazdag kulturális hagyományainak és értékeinek helyet biztosítson. Létrehozta a Galéria’13 Soroksár Kulturális és Szolgáltató Közhasznú Társaságot (ma nonprofit Kft.). A galéria épületében kerülnek megredezésre a kortárs művészeti kiállítások, míg a Mezőgazdasági Múzeumtól átvett Helytörténeti Gyűjteményben a régmúlt emlékei. A Galambos JÁnos Alapfokú Művészetoktatási Intézmény megalapításával és működtetésével az Önkormányzat lehetőséget nyújt arra, hogy a komolyzenei múlt hagyatékából merítve minél több kerületi gyerek lehessen részese a zenei képzésnek.

A kerületben élénk a civil szervezeti élet. Hagyományőrző, kulturális, tánc- és dalcsoportok mellett közösségeket alakítottak ki a nyugdíjasok, természetvédők, városvédők, és a sportot kedvelők is. Az önkormányzat minden évben pályázati úton több millió forinttal támogatja a működésüket. Szintén pályázati eljárás során részesülnek támogatásban a kerületben működő egyházak, valamint az Önkormányzat által alapított öt közalapítvány. Évi hatvan millió forint önkormányzati támogatásban részesül a Soroksári Torna Egyesület. Több száz gyermek és felnőtt hódolhat ennek köszönhetően különböző sportágaknak. Nagy terve a kerületnek egy sportcsarnok felépítése, melynek alapköve 2008-ban letételre került.