Bese Ferenc írása az illegális szemétlerakásról

Határtalan „szemétség”

Az önök szemét is szúrja a közterületre odahányt hulladék? Mert az enyémet nagyon! Manapság szinte már közhelyszámba megy a „kölcsönkapott föld” metaforáját idézgetni, ám amíg nem mindenki érti pontosan, mit is jelent ez a kép, nem haszontalan. Az interneten dermesztő fotókat láthatunk tengerben úszó szemétszigetekről, szárazföldi hulladékhegyekről, de mielőtt bárki úgy gondolná, hogy ez nem az ő problémája, hiszen Magyarországon nincs is óceán, meg amúgy is eltakarítják majd „mások”, sietek kiábrándítani az illetőt: minden kicsiben kezdődik, a pillangóhatásról nem is beszélve. Amúgy meg a Hulladék Szövetség évekkel ezelőtt 15 ezer illegális szemétlerakó helyet azonosított hazánkban, a szervezet becslése szerint valószínűleg kétszer ennyi létezik.

Szabálysértés vs. bűncselekmény

Erdőt, mezőt járó emberként magam is nap mint nap találkozom szűkebb pátriánkat, Soroksárt érintő „szemétkérdésekkel”. A lerakatok zöme jellemzően építési törmelékből, lombhulladékból, használt autógumikból, kiszuperált lakberendezési tárgyakból áll, de egyesek képesek a háztartási szemetet is odaborítani.

Korábbi tapasztalataim szerint – amikor alpolgármesteri feladataim közé tartozott a mezőőrök munkájának koordinálása – nemcsak a külterületet, hanem a lakott részeket is érinti az illegális szemétlerakás. Beszélhetünk például a Temető sor–Nyír utca környékéről, az Újtelep továbbépítésére szánt területről, említhetjük az úgynevezett Bolgár földeket, a Duna-partot, a Péterimajor egyes külső részeit vagy a Millennium telepen időről időre újratöltődő egykori dugattyúgyűrűgyárat.

Ugyancsak a tapasztalat mondatja velem, hogy a bírság nagysága egyáltalán nem áll arányban a cselekedettel, a büntetésnek nincs elrettentő ereje. Bár a hulladékban gyakorta találni személyes leveleket, számlákat, kórházi zárójelentésre is volt már példa, mégis, a ma érvényben lévő szabályozás szerint csak pénzbírság szabható ki, amit a delikvens vagy befizet, vagy nem, ha egyáltalán magát a szemetelés tettét bizonyítani lehet.

Jól emlékezhetünk egy közösségi oldalra feltöltött fényképre ez év márciusából, amelyen jól látható volt a szemetelő autójának rendszáma is! Több ezren kommentelték az esetet, a hozzászólók szinte kivétel nélkül mélységesen elítélték, volt, aki közösség elleni merényletnek nevezte a szemetelést. Talán ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy egy készülő törvénytervezet szabálysértés helyett bűncselekménynek minősítené az illegális szemétlerakást, amelyet börtönbüntetéssel is lehet sújtani. Halmazatként a szállítóeszközt is elkobozhatja a hatóság, amivel a bűncselekményt elkövették, azaz a teherautó, a személyautó, a taliga vagy a lovas kocsi ugrik! Ennek talán már lesz némi visszatartó ereje.

Fontos az éberség

Kérdés persze, hogy az egyes ügyeket el lehet-e juttatni a bíróságig, hiszen mint említettem, a bizonyítás általában nehézségekbe ütközik. Ezért a legfontosabbnak a térfigyelő kamerák kerületünkben már elkezdett felszerelését tartom. Egy ilyen eszköz napi 24 órában működik, rögzíti a történéseket, visszanézhető, és a rendészeti osztály munkatársai az eseményeket nyomon követve szinte azonnal képesek intézkedni, akár tetten is érhetik a szemetelőket. A kamerák műszaki teljesítménye is fontos, az úgynevezett teljes látószögű, tehát körkörös felvételt biztosítani képes eszközök a megfelelők. Megtörtént esetek sokasága tanúsítja, hogy amíg a kamera az egyik látószögből figyel, addig a „figyelőárnyékban” feltörik az autót, felfeszítik az üzlet bejáratát vagy bemásznak a ház ablakán. Tudom, ez a megoldás nem olcsó, eszközönként körülbelül 1 millió forint, de ha már áldozunk valamire a közösből, akkor nem érdemes félmegoldásokkal megelégedni, az mindig csak kidobott pénz! Szükség van továbbá a mezőőri állomány megerősítésére, esetleges bővítésére, és el kell látni őket olyan fejlett műszerekkel, amelyekkel képesek felvenni a harcot az illegális szemétlerakás ellen – gondolok itt éjjellátókra, hőkamerákra és így tovább.

Ki a Duna vizét issza,
saját vizét issza vissza…

Hadd térjek ki külön a Duna-part és a Kis-Duna állapotára. Több levelet is kaptam az utóbbi időben, de horgászként magam is ismerem a Duna-part helyenként megközelíthetetlen részeit, a szeméttel elborított használaton kívüli stégeket, beállókat. Meggyőződésem, hogyha sikerülne magát a Duna-partot – és nem csak mindig egy-egy rövid szakaszát – rendbe tenni, megtisztítani, fejleszteni, sokkal kevesebben hoznának oda nem illő dolgokat, mert a tiszta, átlátható, rendezett környezet többnyire megálljt parancsol az ilyesmi elkövetésében. Azokon a helyeken, ahol amúgy is kosz van, sok a szemét, az ember hajlamos úgy gondolkodni, hogy a többi mellett az övé is elfér. Vajon Svájcban miért nem jut eszébe senkinek még egy cigarettacsikket sem eldobni az utcán?

Üdvözlendőnek tartom azt is, hogy várhatóan őszre befejeződik a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen a záporvíztározó bővítése, amely több mint kétszeres kapacitással fog működni. Ez azt jelenti, hogy nagyobb esőzéskor sem ömlik majd semmi tisztítatlanul a Dunába! A szennyvízzel ugyanis nemcsak káros baktériumok kerülnek a vízbe, hanem foszfor és nitrogén is, ezek pedig kimondottan kedveznek az algák, a moszatok, a vízi növényzet szaporodásának. Ha nem burjánzik tovább az aljnövényzet a mederben, akkor a folyás is egyenletesebb lesz, ami önmagától is kedvezően befolyásolja a környezetet. Jó lenne, ha a központi megoldást nem rontanánk azzal, hogy magánemberek fekáliát vezetnek a vízbe, mint ahogy erről Soroksáron helyenként hallani lehet.

A példa ereje

Kedves soroksáriak! Kifejtettem, hogy a szemetelés büntethetőségét fontosnak tartom. Ám a példamutatás erejében, a közösség véleményformáló, alkotó energiájában sokkal jobban hiszek. Persze a megoldás érdekében a kettő összhangját kell megteremteni. Ám ha „csak” a szűkebb lakókörnyezetünket, a kertünket, udvarunkat, saját portánk előtt a járdát tartjuk rendben, és gyermekeinket is erre tanítjuk, nem csak a máshonnan ideérkező látogatók viszik majd magukkal a tiszta, rendezett Soroksár képét, mi is jobban fogjuk érezni magunkat itthon.

Egy erdei séta alkalmával egy táblán találkoztam a következő felirattal: „Az intelligens ember nem szemetel! A többieknek pedig tilos!” Hiszem, hogy mindannyian a felirat első részét tartjuk kívánatosnak.

A rend érdekében fogjunk össze!

Bese Ferenc

Forrás: Helló Soroksár